Nemzetközi tanulmányok igazolják, hogy a BSc ápolók magasabb aránya és az alacsonyabb ápoló/beteg arány jelentősen csökkenti a kliensek intézményi elhalálozásának kockázatát. A BSc ápolói létszám 10%-os növelése 4-7%-kal csökkentette a betegek elhalálozási esélyeit. Azokban az intézményekben, ahol az ápolók 60%-a rendelkezett BSc végzettséggel, és ápolónként átlagosan 6 pácienst láttak el, ott közel 30%-kal kisebb volt az elhalálozási arány, mint azokban a kórházakban, ahol az ápolók 30%-a rendelkezett csak BSc végzettséggel, és ápolónként átlagosan 8 pácienst láttak el. Egyéb vizsgálatokban, ahol az ápolók 60%-a rendelkezett BSc végzettséggel, 19%-kal kisebb volt az elhalálozási arány, mint azokban a kórházakban, ahol az ápolók csupán 20%-a rendelkezett BSc végzettséggel, valamint a BSc végzettségű ápolók 10%-os emelése 9/1000 beteggel csökkentette a halálozási mutatókat. Sebészeti osztályon 1000 betegfelvételre 6 beteg/ápoló arány és 30%-os BSc ápolói arány esetén a felvételt követő 30 napos mortalitási ráta 19,5 fő, míg a komplikációk miatti elhalálozás 84,4 fő volt. 4 beteg/ápoló arány és 60%-os BSc ápoló arány esetén a felvételt követő 30 napos mortalitási ráta 15,6 fő, míg a komplikációk miatti elhalálozás 68,2 fő volt. 8 beteg/ápoló arány és 20%-os BSc ápoló aránya esetén a felvételt követő 30 napos mortalitási ráta 25,1 fő, míg a komplikációk miatti elhalálozás 105,9 fő volt. Megfelelő létszámú és képzettségű ápoló képes csökkenteni a nosocomiális fertőzések – pl.: 70%-kal csökkent a véráram, 29%-kal a húgyúti fertőzések, 4,2%-kal a pneumónia, 74%-kal a sebfertőzés – előfordulását. (Az ápoló személyzet és az egészségügyi ellátás általi fertőzések összefüggéseivel – a téma jelentőségére tekintettel – a II.6. pontban külön is foglalkozunk.)2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15
Az RN ápolók, illetve a BSc ápolók arányának növelése több országban is hangsúlyos kérdése az ápolás menedzsmentnek, így pl.: Izraelben, 2007-es publikáció alapján 73%-ról 80%-ra kívánják emelni számukat.16 Az Institute of Medicine ajánlása alapján a BSc végzettséggel rendelkező ápolók arányát 2020-ra 80%-ra javasolt emelni az USA-ban.17
Nyitottnak kell lennünk a sikeres nemzetközi fejlesztések hazai integrálására. Ismerve a hazai lakosság egészségi állapotát, a demográfiai trendeket és az egészségügy mutatóit, megállapítható, hogy Magyarország felelős Kormányának egyrészről további lépéseket kell tennie az orvosi létszám növelése érdekében, és az e tekintetben látható eredményeink mellett a középfokú ápolóképzés és ápolói bérrendezés érdekében tett eddigi erőfeszítéseinken túlmenően határozott lépéseket kell tennünk a diplomás ápolók hazai szerepvállalásának fejlesztése ügyében is. Az alapellátás megerősítése és a népegészségügyi célok elérése nemzetközi viszonylatban sem volt lehetséges és hazánkban sem képzelhető el a meglévő állomány célzott kompetenciafejlesztése, valamint a BSc és MSc ápolók szerepének megerősítése nélkül. Magyarországon a főiskolai/BSc képzés 1989-ben történt elindítása óta 9273 főt regisztráltak diplomás ápolóként (főiskolai/BSc), valamint az egyetemi/MSc képzés 2000-ben történt elindítását követően 674 fő szerzett okleveles ápoló szakképzettséget. Az első Orbán-kormány idején, 2000-ben történhetett meg az egyetemi szintű ápolóképzés hazai bevezetése, majd 2017-ben a harmadik Orbán-kormány tette lehetővé a kiterjesztett hatáskörű MSc ápolóképzés hazai elindítását is. Ugyanakkor sajnálatos tény, hogy a diplomás ápolók közül mindössze 5415 fő (58,3%), az egyetemi/MSc ápolók közül pedig 446 fő (66,1%) szerepel a hazai működési nyilvántartásban, azaz dolgozik jelenleg a magyar egészségügyben. További probléma, hogy a BSc-MSc ápolóképzésben résztvevők létszáma folyamatosan csökken, míg a diplomás ápolói végzettséget szerzettek száma 2001-ben 823 fő volt, addig ez a szám a legutóbbi tanévekben már alig érte el a 334 főt, azaz közel 60%-kal csökkent az évente oklevelet szerző diplomás ápolók száma. A diplomás ápolói létszám csökkenéséhez hozzájárult az is, hogy az elmúlt évtizedekben megtöbbszöröződött az egészségtudományi képzések száma, ami a főiskolai/BSc ápolók elmaradt kompetenciakör bővítése mellett úgy befolyásolta negatívan a főiskolai/BSc ápoló képzésben oklevelet szerzők számát, hogy közben más egészségtudományi felsőfokú képzésekben megjelent a diplomás munkanélküliség. Ezt a folyamatot erősítette, hogy míg az ápolás területén a középfokú ápolóhoz képest nem sikerült érdemi szakmai hatáskör bővítést biztosítani a diplomás ápolóknak, addig ezzel szemben más egészségtudományi felsőfokú végzettségekhez már az eddigiekben – az új képzési és kimeneti követelmények 2017. évi megjelenése előtt – is a középfokú végzettségű szakdolgozók feladatkörét jelentősen meghaladó, megfelelő jogszabályi háttérrel alátámasztott, érdemi hatáskörök tartoztak (pl.: mentőtisztek, szülésznők, védőnők), így vonzóbbá váltak az egészségtudományi felsőfokú képzések iránt érdeklődő pályaválasztók számára. További problémát jelent, hogy az elmúlt közel 30 évben nem kerültek kialakításra a főiskolai, illetve egyetemi végzettségre épülő szakápolói képzések (kivéve néhány bizonytalan jogi helyzetű szakirányú továbbképzést, melyek helyzetét fontos mielőbb tisztázni), így a főiskolai, illetve egyetemi végzettségű ápolóknak – egészen a II.3. pontban tárgyalt kiterjesztett hatáskörű MSc ápoló képzés bevezetéséig – középfokú szakápoló képzések elvégzésére volt csupán lehetőségük a középfokú ápolói végzettségű ápolókkal megegyező módon.
A helyzetet súlyosbítja, hogy az évtized elején még évente kb. 500 fő ápoló igényelt hatósági bizonyítványt a külföldi munkavállaláshoz és körükben meghatározó a fiatal diplomás ápolók aránya, hiszen magasabb szintű az idegen nyelv ismeretük, és felsőfokú végzettségüknek megfelelő szakmai kihívásokra, elismerésre vágynak. Szerencsére ez a szám 2013 óta mérséklődni látszik. Az ápolói hatáskör bővítés ugyanakkor nem új keletű törekvés hazánkban, hiszen már hosszú évek óta bővíthető az ápolói kompetenciakör az orvos írásbeli utasítására (a középfokú és felsőfokú ápolói végzettségeket érdemben nem figyelembe véve), ami a gyakorlatban azt eredményezheti, hogy egyes ápolók egyik intézményben bizonyos beavatkozásokat már ma is elvégezhetnek, míg más intézményekben nem, illetve ma előfordulhat az is, hogy egyes ápolóknak olyan feladatokat is el kell látniuk, melyre elméleti és gyakorlati képzésük nem készíthette fel őket, és melyekhez sem a megfelelő jogszabályi háttér, sem a megfelelő anyagi elismerés sem társul. A pályaelhagyás, a migráción túl és a diplomás ápolói pályaválasztás drasztikus mértékű csökkenésén túlmenően további probléma, hogy az egészségügyben elhelyezkedő diplomás ápolók közül elenyésző azoknak a száma, akik közvetlenül a betegágy mellett dolgoznak, nagy részük menedzsment jellegű, adminisztratív vagy vezetői feladatokat lát el.
Az ápolói létszám csökkenése kapcsán az is egyre nagyobb problémát okoz, hogy a szakdolgozók egyéni vállalkozóként dolgoznak a kórházi osztályokon, akár állandó lakóhelyüktől távol. Ezen jelenség több szempontból is aggályokat vet fel, egyrészt kontrollálhatatlan a dolgozó pihenőideje, ezért előfordulhat, hogy több munkahely esetén nem tart két műszak között elegendő pihenőidőt, ezzel pedig nagymértékben veszélyezteti a betegellátást és a saját egészségét. További probléma, hogy sok esetben nincs a „bérelt” ápolóknak megfelelő helyismerete, az adott területtel kapcsolatos szakmai gyakorlata, ami megint csak a páciensek biztonságát veszélyezteti. Mindez az ápolók esetében ma már nagyon súlyos helyzeteket is eredményezhet, pl.: egy osztály 20 fős létszámkeretéből 15 fő „bérelt” ápoló, vagy az osztályvezető ápolón kívül minden ápoló „bérelt” ápoló. Az egyéni vállalkozóként való munkavégzés és így a pihenőidő be nem tartása a műtősnők és az aneszteziológiai szakasszisztensek esetén is létező probléma.
Ma már az ápolóhiány miatt előfordulhat az a súlyos probléma is, hogy egyes esetekben a műszakban nincs ápoló az adott osztályon, csupán alacsonyabb szinten képzett szakember (pl.: gyakorló ápoló, ápolási asszisztens, stb.), ugyanakkor a Royal College of Nursing (RCN) javaslata, hogy általánosságban az akut ellátást nyújtó osztályokon a regisztrált ápolók (RN) aránya 65%, az ápolást segítők aránya pedig 35% legyen.18
Megoldási javaslatok
A BSc/MSc végzettségű ápolók hatáskörének bővítése jótékonyan hathat a nemzetközi szinten nagy becsben tartott diplomás ápolók hazai presztízsére is. Mindez nemcsak a BSc ápoló képzés iránti keresletet fogja növelni, hanem a középfokú ápolóképzésre jelentkezők számát is, illetve motiválni fogja a végzett középfokú OKJ-s ápolókat is a BSc-MSc ápolóképzés elvégzésére. Magyarország Kormánya vállalta, hogy 2020-ra 30,3%-ra növeli a diplomások arányát (a 30-34 évesek körében). Ehhez olyan területeket kell keresnünk, ahol egyrészt jelenleg sincs túlképzés, másrészt a végzettek ténylegesen a szakmájukban tudnak elhelyezkedni, és a magyar adófizetők pénzéből finanszírozott képzés társadalmi hasznossága is megkérdőjelezhetetlen. A BSc/MSc ápolók hatáskör bővítése és bérrendezése, az MSc ápolók számára létrehozandó új munkakörök (pl.: az alapellátás területén) alkalmasak arra, hogy a külföldre távozott és hazánkban más területen (pl.: gyógyszeripar) elhelyezkedett BSc ápolók olyan bért és feladatkört kaphassanak, amelyért érdemesnek és lehetségesnek tartják a hazánkba és az egészségügybe történő visszatérést.
A gyakorlati finanszírozást vissza kell állítani az egészségtudományi felsőoktatásban az orvosképzés ezen problémájának 2018. évi megoldásával megegyező módon. 2004-ben sajnálatos módon eltörlésre került az egészségtudományi képzésekhez tartozó gyakorlati normatíva, ami az egyes felsőoktatási intézményeknél akár 500 millió Ft-os finanszírozás csökkenést is eredményezhetett, rontva az oktatás minőségét.
Magyarországon az ápolási asszisztensekkel együtt kimutatott ápolói végzettségű egészségügyi szakdolgozók létszáma 39572 fő és 12,28%-uk rendelkezik BSc ápoló, míg 0,71%-uk MSc ápoló végzettséggel. Amennyiben az ápolói végzettséggel (Ápoló/Csecsemő- és gyermekápoló [középfok], Ápoló [BSc], Okleveles ápoló [MSc]) rendelkező 29899 fő tekintetében vizsgáljuk, úgy megállapítható, hogy 16,25%-uk rendelkezik BSc ápoló és 0,94%-uk MSc ápoló végzettséggel. Sajnálatos módon közülük kevesen tevékenykednek közvetlenül a betegágy mellett, miközben jelenleg is van több ezer BSc ápoló, aki sem az egészségügyben, sem pedig a szociális ellátás területén nem helyezkedett el. Célul kell kitűzni, hogy megfelelő hatáskör és bérezés biztosítása mellett visszatérjenek választott hivatásukhoz. Az egészségügyi ellátás érdekében célul szeretnénk kitűzni, hogy összhangban országunk „Európa 2020” programban meghatározott vállalásával, középtávon duplázódjon meg a diplomás ápolók létszáma és aránya a hazai egészségügyi ellátórendszerben. A BSc ápoló képzés, mint hiányszakma ösztöndíjas támogatása, a megfelelő hatáskör és bérezés egyaránt szükséges a képzés vonzóbbá tétele, a végzettek pályán tartása és az adminisztratív vezető pozíció helyett a közvetlen betegágy melletti tevékenység vonzóvá tétele érdekében. Hosszú távon pedig társadalmunk érdeke azt kívánja, hogy az ápolóképzés legalacsonyabb szintje a BSc képzés legyen, ahogy az az Európai Unió tagállamainak többségében, 28 tagállamból 19 esetében már napjainkban is megvalósul, míg további 2 tagállamban szintén jogszabályban rögzítették a középfokú ápoló képzés kivezetésének időpontját.
Amennyiben a BSc ápolók számát úgy dupláznánk meg a jelenlegi állapothoz képest, hogy az össz. ápolói létszámot nem emeljük, azaz az OKJ ápolók átképzésével érjük el a növekedést, akkor a valós bérteher az OKJ és BSc ápolók fizetése közötti különbség összege. 4859 OKJ-ből átképzett BSc ápoló bérviszonyait nehéz becsülni, tekintettel arra, hogy a szolgálati idő hosszúsága nem áll rendelkezésre, ezért egy átlagos becsült különbséget alkalmazunk, ami bruttó 88875 Ft-nak felel meg (járulékkal számolva 106205 Ft). Így tehát a 4859 BSc ápoló „csak” 6,2 milliárd Ft többlet bérnövekményt jelent a jelenlegi állapothoz képest amellett, hogy ezzel a BSc ápolók arányát 32,5%-ra növelnénk a befejezett ápolói végzettségű dolgozók csoportján belül.
A BSc ápolói létszám emelését alapvetően akadályozhatja a felvételi követelmények esetleges szigorítása. 2013-tól számottevő változást jelentett a felsőoktatási felvételi eljárás követelményeinek szigorítása (423/2012. (XII. 29.) Korm. rendelet, továbbiakban felvételi kormányrendelet), aminek keretében a felvételi minimumpontok előre ütemezett emelésére (a többletpontok rendszerének változtatása mellett) került sor az alábbiak szerint: 2013-ban: 240 pont, 2014-ben: 260 pont, 2015-ben: 280 pont, 2016-ban: 300 pont. A felvételi kormányrendelet értelmében 2016-ra a felvételi minimum ponthatárnak el kellett volna érnie a 300 pontot, azonban erre az intézkedésre mindezidáig nem került sor, és a rendelet jelenleg nem is tartalmazza a 300 pontos minimum ponthatárt. Azt is célszerű figyelembe venni, hogy a felvételi kormányrendelet az elmúlt időszakban 23 alkalommal került megváltoztatásra – pl.: mind a mai napig nem került bevezetésre a korábbiakban 2016-tól alkalmazni kívánt 300 pontos minimum ponthatár – és olyan, a felvételi eljárás szempontjából lényeges elemek, mint a felvételi minimumpontok előre ütemezett folyamatos emelése, és a felvételi minimumpontnál figyelembe vehető többletpontok rendszere 5 alkalommal kerültek módosításra.
Fontos számolnunk azzal is, hogy a felvételi kormányrendelet 2020. I. 1-től hatályos változatának 23. § (3) bekezdése tartalmaz olyan módosítást, amelynek értelmében felsőoktatási alapképzésre középfokú nyelvvizsgával, és emeltszintű érettségivel, vagy felsőfokú végzettséget tanúsító oklevéllel nyerhetnek felvételt a jelentkezők. Természetesen ez a módosítás alapvetően változtathatja meg a felvehető hallgatók számát és ezáltal a hallgatói létszámokat, ennek ellenére jelenleg nem rendelkezünk ezen változtatás várható hatásaira vonatkozó elemzéssel, ezért azt el kell készíteni. Emellett célszerű lenne az ügyben országos stratégiát kidolgozni, mert ez a változás beláthatatlan következményekkel járhat az egészségügyi humánerőforrás szempontjából. A 2018-as felvételi eljárás adatait vizsgálva, az egészségtudományi képzést folytató intézmények esetében a mindkét bemeneti feltételnek eleget tevő hallgatók aránya általában 40% alatt marad (ezen belül a levelező munkarendben még rosszabb a helyzet, ahol egyes intézményekben akár a 21%-ot sem éri el a bevezetni kívánt felvételi feltételeket teljesítő hallgatók aránya. Még súlyosabb helyzet tárul fel, ha az egészségügyi ágazat működése szempontjából kiemelkedő jelentőségű hiányszakmák területét vizsgáljuk (pl. ápoló, mentőtiszt, szülésznő, védőnő), mert a mindkét feltételnek eleget tevő jelentkezők aránya szinte minden hiányszakma esetében alatta marad az egészségtudományi karok átlagának, pl. nappali munkarend esetén ápoló és védőnő képzés esetében a feltételeket teljesítő hallgatók aránya 30% alatti, míg a levelező munkarendű képzések esetében az ápoló hallgatók mindössze 11,11%-a teljesíti a szigorodó felvételi követelményeket. Kimondható, hogy amennyiben érdemi elmozdulás nem várható a felvételi eljárás 2020-tól hatályos szabályaiban, akkor a legtöbb egyetemen megszűnhet többek közt a hiányszakmák közé tartozó ápoló, mentőtiszt, szülésznő, illetve védőnő képzés, mert a szigorodó felvételi követelmények ellensúlyozására nem lesznek elegendőek a kormányzat által indított támogatási programok, ösztöndíjrendszerek sem.
Hazánkban is komoly kihívást jelent a társadalom elöregedése, a lakosság egészségi állapota, az egészségügyi ellátórendszer növekvő költségigénye, a várólisták, valamint az orvoshiány. Az OECD országok többségében ezen problémák megoldására vezették be a kiterjesztett hatáskörű ápoló (Advanced Practice Nurse APN MSc ápoló) képzést és munkakört.
Az International Council of Nurses (ICN) definíciója szerint ez az MSc ápoló speciális szakértői tudása birtokában komplex döntési képességekkel és bővebb kompetenciakörrel rendelkezik a klinikai gyakorlatban. A kiterjesztett hatáskörű MSc ápoló orvosi szupervízióval és protokollban szabályozott módon számos területen képes akár az orvossal egyenértékű szolgáltatást nyújtani, minderről néhány irodalmi adat:
A sürgősségi ellátás vonatkozásában 70%-kal több beteg távozott idő előtt, ellátás nélkül a sürgősségi osztályról, amennyiben nem dolgozott az adott műszakban kiterjesztett hatáskörű MSc ápoló, és munkavégzésük esetén 48,8%-kal csökkent a várakozási idő, 5%-kal a halálozás.19, 20
Alkalmazásukkal csökkenthető az egészségügyi ellátás költsége (pl.: laborvizsgálatoknál akár 24%-kal, tumoros páciensek ellátásánál 22%-kal, krónikus betegségek együttes kezelésénél 83%-kal, az alapellátásban 23%-kal.21, 22, 23, 24, 25
A kiterjesztett hatáskörű MSc ápolók alkalmazása 56%-kal csökkentette az intézményi tartózkodási időt, csökkentette a szövődmények – pl.: 83%-kal a decubitus – előfordulását, 48%-kal csökkentette a rehospitalizációt, javította az egészségügyi ellátás minőségét, a betegelégedettséget, csökkentette a műhibaperek számát.5, 12, 26, 27, 28, 29, 30, 31
Jelenlétükkel megerősíthető az alapellátás: az orvosi feladatok 67%-át is képesek ellátni, növelve ezzel is a hozzáférést; növelik a szűrővizsgálatok (pl.: 40%-kal a méhnyakrák és 20%-kal a mammográfiás szűrési részvétel) hatékonyságát; munkavégzésük hosszabb, betegközpontú konzultációt eredményezett, így növelte a páciensek bizalmát és a betegelégedettséget; az általuk gondozott betegeknek jobb az együttműködési hajlandósága és preventív egészségmagatartása, ezáltal kisebb arányú körükben a megbetegedések előfordulása; a betegeik nagyobb rendszerességgel jelennek meg szűrővizsgálatokon. Az alapellátás és a krónikus betegek utánkövetése során a betegbiztonság, a betegelégedettség és a kezelési eredmények vonatkozásában a kiterjesztett hatáskörű MSc ápoló egyenértékű, de költséghatékonyabb ellátást biztosít azonos egészségügyi feltételek között, alkalmazásuk szignifikáns javulást és fejlődést eredményezett a hypertoniában és diabetesben szenvedő páciensek kontrolljánál.23, 29, 32, 33, 34, 35, 36, 37
Az alapellátás önálló egységeként működő otthoni szakápolási szolgálatoknál az MSc ápolók foglalkoztatása, a kórházi ápolás lerövidítését és kiváltását elősegítő újabb feladatok felvállalását teszi lehetővé (pl.: kezelési terv összeállítás; egyes gyógyszerek önálló rendelése; egyes gyógyászati segédeszköz felírás; egyes speciális invazív beavatkozások kivitelezése).
A geriátriai ellátás keretében alkalmazásuk során kevesebb volt a vizeletinkontinencia, a decubitus és az agresszív viselkedés, képesek időskorú betegek vonatkozásában a hosszú ideje felül nem vizsgált gyógyszerelésnél megalapozottan 50%-ban új terápiás javaslatot tenni (pl.: hatástalanság, diagnózisváltozás, beadhatatlanság, téves hatóanyag, dózis, alkalmazási idő, esetleg gyógyszerforma miatt).38, 39
Regisztrált ápolók, és ezen belül kiterjesztett hatáskörű MSc ápolók (APN) alkalmazása a sebészet területén akár úgy is, mint a műtéti folyamatban a sebésznek asszisztáló kompetens szakdolgozó, akár úgy is, mint a posztoperatív gondozásban és a hazabocsátásban felelős szakember, 93%-kal segített csökkenti a műtétre kerülésig tartó várakozási időt azáltal, hogy a sebészeti team rendelkezésre állt, valamint 64%-kal csökkentette a műtétek elhalasztását, és 79%-kal növelte a páciensek műtétre kerülését, mert lehetővé tették a sebészek számára a műtéti kapacitás megkétszerezését. Ennek megfelelően a szerzők azt javasolták, hogy a megkezdett kísérlet folytatásában kifejezetten a nagy, oktatókórházak részére dolgozzanak ki egy csak APN által menedzselt sebészeti szerepkört.40
Nem mutatható ki szignifikáns különbség a komplikációk gyakorisága és a mortalitási ráta között, amikor megfelelő betegcsoporton az altatást kiterjesztett hatáskörű MSc ápoló (CRNA) vagy aneszteziológus szakorvos végezte, magas szinten garantálják a páciens biztonságát, ugyanakkor a kiterjesztett hatáskörű okleveles ápoló (CRNA) által önállóan végrehajtott anesztézia esetén jelentős költségcsökkentés érhető el.41, 42, 43, 44, 45
A kiterjesztett hatáskörű MSc ápolók szeretik, amit csinálnak: 92%-uk ajánlaná ezt a hivatást a pályaválasztóknak, a szerepkör növeli az ápolói pályát választók számát, és csökkenti a pályaelhagyást és az ápolói migrációt. Az ápolóképzés szintjének emelésével kevesebb ápoló választotta a pályaelhagyást.46, 47, 48, 49
2012-ben a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara az Európai Unió és a Magyar Állam által támogatott TÁMOP projekt keretében elkészítette a „Hatásköri Listák egészségügyi szakdolgozói területen" című kiadványát50, amelyben összefoglaltuk a kiterjesztett hatáskörű MSc ápoló képzés nemzetközi gyakorlatát és hazai bevezetésének lehetőségét. A kiadvány elkészítéséhez a MESZK számos szakmai szervezet és orvosszakmai kollégium véleményét is kikérte, az elkészült kiadványt részükre megküldte. Ezen kívül az Egészségügyi Szakmai Kollégium Ápolás Tanács és Tagozat is részletesen foglalkozott a képzés bevezetésével, és 2015-ben, mint megvalósítandó fejlesztést terjesztette elő az államtitkárság felé. Az előterjesztés részletesen indokolta a kiterjesztett hatáskörű okleveles ápoló ellátási és képzési rendszer hazai meghonosításának előnyeit. Mindezen okok miatt a Magyar Rektori Konferencia Orvos- és Egészségtudományi Bizottságának irányításával az ország egészségtudományi karai kidolgozták a kiterjesztett hatáskörű ápoló mesterképzés képzési és kimeneti követelményeit. Az Egészségügyért Felelős Államtitkárság pedig a szakmai előterjesztéseket figyelembe véve, azokkal teljes összhangban döntött az új képzési program támogatásáról, így a hatáskörbővítést lehetővé tevő 18/2016. (VIII.5.) EMMI rendelet megjelenhetett. A képzés jelenleg négy egyetemen zajlik, és a BSc és MSc ápolók hatásköri listáját az EMMI rendelet ugyan tartalmazza, de rendkívül szükséges a kiterjesztett hatáskörű MSc ápoló képzéssel járó munkakör és hatáskör bővítéshez kapcsolódó jogszabályi keretek kialakítása, mert 2019 tavaszán végez az első MSc évfolyam, és sem a Michalicza-ösztöndíj folyosításának feltételeként szabott MSc ápolói munkakörök nem állnak rendelkezésre – így az MSc ápolók nem tudnak eleget tenni szerződésben rájuk rótt munkába állási kötelezettségüknek –, sem a munkakörhöz tartozó és a rendeletből következő hatáskörök nincsenek jogilag megfelelő módon szabályozva.
Megoldási javaslat
Gyakorlatilag azonnali jogszabályi változtatásra van szükség a kiterjesztett hatáskörű MSc ápoló képzés vonatkozásában, hiszen 2019-ben már munkába fognak állni az első MSc szakápolók.
Fentiekre tekintettel a kiterjesztett hatáskörű ápolás mesterképzés bevezetésével, az ápolói hatáskörök nemzetközi trendeknek megfelelő modernizálásával kiemelt célunk, hogy vonzóvá tegyük a betegágy melletti tevékenységet azon közel 5000 diplomás ápoló jelentős része számára, akik végzettségüket követően azzal szembesültek, hogy felsőfokú szakképzettségük nem társul a nemzetközi trendeknek megfelelő hatáskörrel, szakmai és anyagi elismeréssel, ezért el sem helyezkedtek az egészségügy területén. Alternatívát szeretnénk nyújtani továbbá azon diplomás ápolók egy része számára is, akik az egészségügy adminisztratív területeiben találhattak csak eddig felsőfokú végzettségüknek megfelelő kihívásokat. A nemzetközi eredmények azt mutatják, hogy a jelenleg bevezetésre kerülő kiterjesztett hatáskörű ápolás MSc képzés és a hozzá tartozó munkakörök olyan szakmai és anyagi elismerést jelenthetnek diplomás ápolóink számára, amelyek nem csak, hogy csökkenthetik a pályaelhagyás és a külföldi munkavállalás mértékét, hanem meggyőződésünk szerint versenyképes alternatívaként segíthetnek a jelenleg külföldön tevékenykedő ápolók egy részének hazacsábításában.
A hazánkban bevezetett kiterjesztett hatáskörű MSc ápolók főbb hatáskörei a képzési és kimeneti követelmény szerint (mely hatáskörök további jogszabályi keretrendszerének kidolgozása is szükséges): Orvosi szupervízió mellett, irányelvekben/protokollokban meghatározott esetekben és módon az MSc ápolói specializációknak megfelelően végezhet betegellátást. Hatásköre pl.: meghatározott esetekben komplex fizikális vizsgálat kivitelezése; vizsgálatok elrendelése/eredmények elemzése; diagnózis felállítás; kezelési terv összeállítás; egyes gyógyszerek önálló rendelése; egyes gyógyászati segédeszköz felírás; egyes speciális invazív beavatkozások kivitelezése. Az alapellátásban képes orvosi szupervízió mellett akut betegek ellátására, ügyeleti feladatok ellátására, krónikus betegek ellátására, az aneszteziológiai ellátásban alacsony kockázatú betegeknél, tervezett műtétek során, szakorvos által kijelölt esetekben orvosi szupervízió mellett önálló anesztézia végzése (mely feladat ellátására ma is találhatunk példát középfokú OKJ végzettséggel is) stb.51, 52
Az alapellátásban egyre nő a háziorvosok átlag életkora és a tartósan betöltetlen praxisok száma, utóbbiból fakadóan a már mai jelenlévő súlyos ellátási egyenlőtlenségek (ld. napi 20 vs napi 100-as betegforgalom) drasztikusan fokozódnak (pl.: egyes településeken ha heti egyszer van háziorvos, akkor nem lehet érdemi prevenciós munkát végezni, és akut esetekben a betegbiztonság kérdése is felvetődik). A praxisközösségek eredményes működéséhez szükséges a BSc és az MSc ápolók, mint többletszolgáltató szakemberek helyének kialakítása a jelenleg induló praxisközösségi teamekben, illetve szükséges a szakmai pozíció megerősítése is a hatáskörök meghatározása, a többletkompetenciák kialakítása és a helyi eljárásrendek, protokollok kidolgozása által. Továbbá szükséges lehetőséget biztosítani a BSc ápolók és az MSc ápolók számára a koordinatív szerepkörben (praxis/népegészségügyi/care coordinator) való tevékenységre, a betegút szervezési, a praxisközösségi menedzsment és ügyeleti feladatok ellátására a megfelelő licencek birtokában. Nem utolsó sorban pedig anyagilag is motiválttá kell tenni a háziorvosokat a magasan kvalifikált, BSc és MSc közösségi ápolók alkalmazására, akik képesek lesznek a specializált tudás és a licencek birtokában, a skandináv és a fejlett európai közösségi ápolási modellekhez hasonlóan, magas szintű minőségi ellátást nyújtani az egyéni egészségtervezés, a prevenció, az életmód tanácsadás, a szűrés az ellátás, a krónikus gondozás és a szakápolás terén, és érdemben fogják javítani a magyar lakosság jelenlegi rossz egészségi állapotát. A körzeti ápolás minőségének emelése érdekében fontos, hogy ápolói végzettség nélkül ne lehessen a munkakört betölteni, hiszen a dolgozók jelentős része nem teljesíti a jogszabályban megfogalmazott 2 éves határidőt a szakképesítés megszerzésre vonatkozóan és jelentős részüknek még OKJ ápolói végzettsége sincs.
Az alapellátás tekintetében elmondható, hogy az OKJ ápoló végzettséghez képest nincs érdemi különbség a körzeti közösségi ápolói képzés tartalmában, így ebben a formában utóbbi képzésre nincs szükség. Fontos lenne ugyanakkor az OKJ ápoló képzésben megfelelő óraszámú és tartalmú alapellátási-körzeti ápolói modult beépíteni és a jelenleg az alapellátásban dolgozó OKJ / körzeti közösségi ápolók kompetenciáját a népegészségügyi prioritásoknak megfelelően fejleszteni.
Az alapellátásban foglalkoztatott szakdolgozók bérezésével kapcsolatos javaslatok: az önkormányzati fenntartású háziorvosi szolgálatoknál dolgozó ápolók esetében az őket hátrányosan érintő közalkalmazotti bértábla helyett egységesen az egészségügyi bértábla kerüljön alkalmazásra.
Az Európai Bizottság eHealth Akcióterv 2012–2020 célkitűzései: a 21. század technológiáit alkalmazó innovatív egészségügy kialakítása, az eHealth szolgáltatások és alkalmazások fejlesztése révén hozzájáruljon a tagállamok egészségügyi rendszerei fő kihívásainak leküzdéséhez, a krónikus megbetegedések menedzsmentjének fejlesztéséhez, az egészségügyi rendszerek fenntarthatóbbá és hatékonyabbá tételéhez, a határon átívelő egészségügyi ellátás kockázatainak csökkentéséhez, az eHealth termékek és szolgáltatások jogi és piaci feltételeinek fejlesztéséhez.
Hazánkban létrejött az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT), mely felhőalapú technológiát alkalmazva összekapcsolja az egészségügyi szolgáltatókat. A szolgáltatásorientált és leegyszerűsödő ellátás lehetősége mellett lehetőség nyílik a rendelkezésre álló adatok egységes kezelésére és hatékony elemzésére. Ugyanakkor hazánkban mind a mai napig nem megoldott a megfelelő minőségű elektronikus ápolási dokumentáció ügye.
Jól érzékelhető az az igény, hogy a modern technológia szülte okos eszközök alkalmazásával az ápolás feladatokat támogatni lehessen, annak minősége kontrollálható legyen, ugyanakkor jelentős piaci lehetőség, hogy nemzetközi viszonylatban is kezdeti fázisban vannak ezek a fejlesztések, mindössze néhány egyedi ápolási okos eszköz fejlesztés történt meg, és nincs megfelelő integráns rendszer sem.
Az ápolástudomány megfelelő (következetes és hozzáértő) alkalmazása kulcstényezője lehet az egészségügy átalakításának a finanszírozható egészségügyi modell létrehozásának. Az ésszerűen, gyakorlati alkalmazhatóságot alapelvként kezelő, korszerű technológiákat alkalmazó betegápolás direkt és indirekt költségeit és nyereségét is figyelembe vevő és optimalizáló rendszer alapelveinek, működésmódjának kutatása, illetve az ezekre a kutatási elvekre, eredményekre épülő megoldások valóban a társadalom számára is értékesíthető terméket jelentenek.
Ugyanakkor hazai és nemzetközi keretek között egyaránt jogszabályban előírt, azonban a gyakorlatban a betegbiztonságot veszélyeztető, jelentős adminisztratív terhet jelentő és az ellátás költségeit növelő hiányosságokkal és anomáliákkal működik az ápolási terv készítés folyamata (pl.: alaptalanul felállított ápolási diagnózisokra, téves ápolási diagnózisokra alapozott ápolási tervek összeállítása, nem megfelelően kivitelezett ápolási beavatkozások előfordulása, a beteg állapota alapján indokolt ápolási beavatkozások elmaradása). További jelentős probléma, hogy a betegápolás legnagyobb részben az ápoló szubjektív megítélésén és döntésein alapul, aminek hátterében a szakápolói feladatok nehéz ellenőrizhetősége, a korszerű evidance-based irányelvekben megfogalmazott ismeretek hiánya, a betegápolás során ellátott tevékenységek nem megfelelő mértékű dokumentálhatósága áll. Ma sok éves lemaradás, hogy Magyarországon nem állnak rendelkezésre korszerű evidence-based alapú irányelvek az ápolók által ellátott több száz ápolási tevékenység egyike vonatkozásában sem, hazánkban nem alakultak ki az ehhez szükséges ápolástudományi kutatóműhelyek.
Jelenleg nem áll rendelkezésre okos eszközökkel nyert paramétereket integrált informatikai rendszerben rögzítő olyan rendszer, ami ezen adatok alapján megakadályozza téves ápolási diagnózisok felállítását vagy szükséges diagnózisok felállításának elmaradását, és így felesleges beavatkozások elvégzését vagy szükséges feladatok kivitelezésének elmaradását (képes a diagnózisok alapján algoritmusok szerint determinálni azokat a szakápolói beavatkozásokat, amelyeket el kell végezni, és képes jelezni, ha bizonyos kapcsolódó feladatokat el kell végezni, pl.: katéter cseréje, kanül átmosása, stb). Indokolt az ápolástudományi műhelyek erősítése, a Nemzeti Ápolástudományi Módszertani Központ kialakítására vonatkozó eddigi erőfeszítések támogatása mely egyedülálló módon betegellátási, kutatási, modellezési, termékfejlesztési, irányelv fejlesztési és oktatási törekvéseket is képes lehet támogatni. Ebből adódóan jelentős mértékben hozzájárulhat a hazai tudásbázisok K+F kapacitásának erősítéséhez és nemzetközileg is magas színvonalú kutatási eredmények létrejöttéhez.