Megoldási javaslatok
A fenti jogi és szakmai problémák azt igazolják, hogy az egészségügyi szakképzések rendszerét érintően nem lehetett a Nemzetgazdasági Minisztérium által előírt feltételek szerint az ágazatra vonatkozó specialitások szerint a szakképzések szakmai fejlesztését megfelelő módon elvégezni. Így indokolt, hogy a mezőgazdasági és honvédelmi szakképzések példájának megfelelően szintén ágazati szinten kerüljön meghatározásra az ágazati szakképesítések szakmai tartalmának fejlesztése. Emellett egyes képzéseket ki kell venni az OKJ-ból (pl.: gyakorló ápoló, ápoló) és a felsőoktatás részeként (pl.: felsőoktatási szakképzésként, duális képzésként) kell megszervezni. A FOKSz ápolói képzésből, megfelelő képességek alapján, és megfelelő tanulmányi eredmények beszámításával a BSc ápoló képzésbe, a képzési idő érdemi rövidítése mellett 4 év helyett 2,5 év alatt BSc ápolói oklevél szerzésére nyílik lehetőség, amennyiben a FOKSz ápolói képzés későbbiekben meghatározásra kerülő bizonyos alapozó és szakmai tantárgyait, tantárgyanként legalább közepes eredménnyel teljesítette a tanuló.
Célunk a hazai középfokú ápoló képzés EU direktíva be nem tartásából származó jogi, a szakgimnáziumi rendszer rossz struktúrájából adódó szakmai hibák korrekciójával az egyetemek koordinációjával végzett, és így a felsőoktatásba beszámítható, megfelelő színvonalú, EU konform, tömegképzésre alkalmas középfokú ápolóképzés kialakítása. A középfokú egészségügyi képzések (pl.: ápoló) BSc képzésbe történő beszámításánál a FOKSz képzéseket egyrészről megyénként egy (vagy szükség esetén több) olyan középfokú oktatási intézményben javasolt megszervezni, amelyet az adott régióban működő felsőoktatási intézmény egészségtudományi kara működtet, mint fenntartó. Az 1920–40-es évek között már működött jó gyakorlata, amikor is a Magyar Királyi Állami Ápolónő és Védőnőképző Intézetek az egyetemeken működtek.
Jelen tanulmány egyes szerzői és a Magyar Ápolástudományi Társaság az elmúlt 8 esztendőben több alkalommal is kezdeményezte a közoktatás fentiek szerinti átalakítását. Örömmel konstatáljuk az ezzel szinkronban lévő azon kormányzati törekvést, mely szerint az állami fenntartású középfokú egészségügyi szakmaterület intézményei kerüljenek az egészségügyi felsőoktatási intézmények fenntartása alá. Ezt a folyamatot támogatni kell annak érdekében, hogy a középfokú egészségügyi hiányszakmák területére jelentkezők és belépők száma növekedhessen, a csökkenő szakemberhiány ellensúlyozása érdekében. Az elmúlt 10 év országos adatai is a „pécsi szakképzési modell” életképességét támasztják alá azzal, hogy az állami fenntartású középfokú egészségügyi szakmaterület intézményeibe jelentkező tanulók számának folyamatos és jelentős – az egészségügyi szakmacsoportban iskolarendszerű képzésben tanulók számának 2009 és 2018 között 8200 főről 4000 fő alá történő – csökkenésével szemben a Pécsi Tudományegyetem Szociális és Egészségügyi Szakgimnázium és Szakközépiskolába (PTE SZESZI) jelentkező tanulók száma – ezen időszak alatt – megháromszorozódott a működési területéhez tartozó Baranya és Vas megyében.
Jelenleg Magyarországon 12 városban (betűrendben felsorolva: Budapest, Debrecen, Győr, Gyula, Kaposvár, Miskolc, Nyíregyháza, Pécs, Sátoraljaújhely, Szeged, Szombathely, Zalaegerszeg) folyik egészségtudományi felsőoktatási képzés (8. ábra).
Ezek a felsőoktatási intézmények többnyire rendelkeznek kiaknázható ingatlan és humánerőforrás kapacitással, hiszen a korábbiakban jelentősen magasabb hallgatói létszámot is képesek voltak kiszolgálni. Ezekben a városokban indokolt ezen egészségtudományi képző helyeken vagy a településen esetlegesen már működő más helyszínen a felsőoktatási intézmény középfokú oktatási intézményeként (esetlegesen gyakorló iskolájaként) megszervezni az egészségtudományi képzéseket. Ennek a struktúrának számos előnye lehet:
A rendszerváltást követő – nem kellően megalapozott és nem átfogó, a képzés nem minden szintjét figyelembe vevő – képzési változtatások nem hozták meg a várt eredményeket. Az elmúlt években tovább csökkent az egészségügyi pályát választók száma (pl.: 2014-hez képest 2017-ben 30%-kal kevesebben szereztek egészségügyi szakképesítést, és sajnálatos módon az egészségügyi szakképesítések között is olyan végzettségek kerültek előtérbe, amelyek nem a hiányterületek – különösen az ápolóhiány – problémáit enyhítik.). Miközben jelenleg az egészségügyi szakképzés területén kb. 5000 fő végez alapképzésben (mely létszámban nem szerepelnek a szakgimnáziumi tanulók), és mindössze megközelítőleg 1900 fő végez évente gyakorló ápolóként és 1300 fő ápolóként, 250 fő BSc ápolóként, addig a jelen ápolási stratégiában megfogalmazottak megvalósítása esetén minimálisan
Segítve ezzel többek közt az ápolói humánerőforrás krízis megoldását, a leszakadó térségek munkahely teremtését, az alsóbb szinten beiskolázottak fokozatos felzárkóztatását, és a betegellátás minőségének jelentős javítását. A képzésfejlesztés főbb javasolt elemei (9. ábra).
Összefoglalás: A szakgimnázium egyes tanévi óraszámainak változatlanul hagyása mellett, és a 11. és 12. évfolyam 1191 órájának (604 elméleti óra, ebből 152 óra a szabadsávból és 587 gyakorlati óra, melyben a 280 óra összefüggő szakmai gyakorlat) beszámításával (a 2005/36 EU direktíva előírásai szerint csak befejezett 10. évfolyam utáni óraszám számítható be), és az érettségire épülő 2 éves FOKSz ápoló képzés 2240 órás (elmélet 1070 óra; gyakorlat 1170 óra) képzése keretében 3431 tanórával (elmélet: 1674 óra, gyakorlat: 1757 óra,) teljesíthető a EU direktíva 4600 órás előírása, mert az EU direktíva az ECTS alkalmazásával lehetővé teszi az egyéni felkészülés beszámítását, így a hiányzó 1169 óra egyéni felkészülésként megadható (ahogy ez a nemzetközi gyakorlatban meg is valósul). A direktíva előírásai között szerepel továbbá, hogy az ápoló képzés kizárólag nappali, iskolarendszerű képzésként szervezhető meg, mely feltételeknek a koncepció szintén megfelel. Emellett FOKSz képzésként a szakmai felépítése beszámítható a felsőoktatásba akár 90 kredit értékben.
Belépés feltételei: 16 éves életkor, általános iskolai végzettség, az általános iskola elvégzéséhez szükséges alapkompetenciák és készségek (írás, olvasás, számolás, a mindennapi élethez kapcsolódó nyelvtani, számtani műveletek önálló végzése). A képzés elvégezhető a szakgimnázium általános ápolási és egészségügy asszisztens képzése vagy a BSc ápoló képzés részeként, illetve azoktól függetlenül is. Ezzel párhuzamosan azonban szükséges megvizsgálni, hogy módosítani kell-e a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény egészségügyi intézményekben történő végrehajtásáról szóló 356/2008. (XII. 31.) Korm. rendeletet a 16 éves korhoz kapcsolódó munkába állás lehetővé tétele érdekében. A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 20. § (2) bekezdése szerint közalkalmazotti jogviszony „…tizennyolcadik életévét betöltött …” stb. személlyel létesíthető. Ugyanakkor a törvény egészségügyi intézményekben történő végrehajtásáról szóló 356/2008. (XII. 31.) Korm. rendelet 2. § (1) szerint A Kjt. 20. § (2) bekezdés b) pontjában foglaltaktól eltérően egészségügyi szakképzettséget, szakképesítést igénylő munkakör betöltése érdekében tizennyolcadik életévét be nem töltött személlyel is közalkalmazotti jogviszony létesíthető akkor, ha a közalkalmazotti jogviszony létesítésekor a közalkalmazott az előírt szakképzettség, szakképesítés megszerzésére irányuló képzésben áll. Javasolt, hogy a képzett segédápoló képzést az egészségtudományi karokon és a közoktatási intézményeken felül végezhessék a skill fejlesztésben érintett egészségügyi intézmények, valamint az országos intézetek. Az alábbiakban a nemzetközi gyakorlat figyelembevételével javaslatot teszünk a képzett segédápoló képzés tantárgyaira és óraszámaira (1. táblázat).
