I. A FEJLESZTÉSI JAVASLATOK RÖVID ÖSSZEFOGLALÁSA

I.1. OKTATÁSI RENDSZERT ÉRINTŐ JAVASLATOK

Miközben jelenleg az egészségügyi szakképzés területén kb. 5000 fő végez alapképzésben (mely létszámban nem szerepelnek a szakgimnáziumi tanulók) és mindössze megközelítőleg 1900 fő végez évente gyakorló ápolóként és 1300 fő ápolóként, 250 fő BSc ápolóként, addig a jelen ápolási stratégiában megfogalmazottak megvalósítása esetén minimálisan

1. 7000 fő (mindössze a jelenleg egészségügyi alapképzésben végző 5000 fővel és 2000 nappali BSc egészségtudományi elsőéves hallgatóval számolva, ezen tanulók/ hallgatók képzési programjában integrálva a segédápolói képzés óraszámát, és nem számolva a rövid idejű képzéssel elérhető további potenciális célcsoportokkal) képzett segédápoló (nemzetközi minta alapján 16 éves kortól, 450 órás, érettségi nélküli képzés, szemben a jelenlegi 4 éves, 18 éves korhoz és érettségihez kötött 1912 órás általános ápolási és egészségügyi asszisztens képzés hatáskörével).
1. közülük 4000 fő általános ápolási és egészségügyi asszisztens (18 év, érettségi, a korábbi érettségi utáni további egy év gyakorló ápolói hatáskörével),
2. közülük 3000 fő középfokú ápoló (érettségi után 2 év, felsőoktatási szakképzés (FOKSz), a jelenlegi helyzettel ellentétben teljesítve az EU direktívát),
2. 1000-1500 fő BSc ápoló (más egészségtudományi BSc végzettségű kollégák 2 éves képzése, támogató ösztöndíj rendszer, megfelelő hatáskör és bérezés esetén)
3. és 250 fő MSc ápoló végezhet évente hazánkban.

Segítve ezzel többek közt az ápolói humánerőforrás krízis megoldását (az ápolóhiányról részletesen a II.1. részben írunk), a leszakadó térségek munkahely teremtését, az alsóbb szinten beiskolázottak fokozatos felzárkóztatását, és a betegellátás minőségének jelentős javítását.

Rövid távú célkitűzés (2019–2022)

I.1.1. A középfokú ápolóképzés fejlesztése.

1. A középfokú ápolóképzés átalakítása a jelenleg be nem tartott EU direktíva szerint.
2. A középfokú ápolóképzés különböző szintjein a tényleges hatáskörhöz igazított óraszám, képzési idő és tananyag csökkentés: versenyképesebb, lényegesen rövidebb idő alatt történő, szakmailag megalapozott szakemberképzés – cél: a képzett segédápoló vehesse át az általános ápolási és egészségügyi asszisztens feladatkörét (azaz 3,5 évvel rövidebb képzési idő alatt és 16 éves kortól, érettségi nélkül), az általános ápolási és egészségügyi asszisztens pedig a gyakorló ápoló feladatkörét (azaz 1 évvel rövidebb képzéssel, már érettségivel).
3. A szakgimnázium közismereti óraszámának emelése, az általános ápolási és egészségügyi asszisztens képzés átalakítása, a korábbi érettségi utáni további egy év gyakorló ápolói hatáskörével.
4. A képzett segédápoló képzés bevezetése (nemzetközi minta alapján 16 éves kortól, 450 órás, érettségi nélküli képzés, a jelenlegi 4 éves, 18 éves korhoz és érettségihez kötött 1912 órás általános ápolási és egészségügyi asszisztens képzés hatáskörével). A képzést az egészségtudományi karokon és a közoktatási intézményeken felül végezhessék a skill fejlesztésben érintett egészségügyi intézmények, valamint az országos intézetek.
5. Az ápoló képzés 2 éves felsőoktatási szakképzéssé (FOKSz) alakításával a felsőoktatási intézmények koordinációjának megvalósítása. A gyakorló ápoló és ápoló képzést ki kell venni az OKJ-ból, és a felsőoktatás részeként – abba beszámítható módon –, pl.: felsőoktatási szakképzésként, duális képzésként szükséges megszervezni. A hazai középfokú ápoló képzés EU direktíva be nem tartásából származó jogi, a szakgimnáziumi rendszer rossz struktúrájából adódó szakmai hibák korrekciójával az egyetemek koordinációjával végzett, és így a felsőoktatásba beszámítható, megfelelő színvonalú, tömegképzésre alkalmas középfokú ápolóképzés kialakítása. Az oktatás történjen részben az Egészségtudományi Karok mellett megalapításra kerülő egészségügyi középfokú oktatási intézményekben és a megyénként kellő számban működtetett, és a felsőoktatási intézmények által fenntartott középfokú oktatási intézményekben.
6. A FOKSz ápolói képzésből előzetes ismeretek, végzettség, munkatapasztalat beszámítása a BSc ápoló képzésbe, a képzési idő érdemi rövidítése (2,5 év alatt BSc ápolói oklevél) mellett, amennyiben a FOKSz ápolói képzés meghatározott tantárgyait legalább közepes eredménnyel teljesítette a tanuló.
7. Pályaalkalmassági rendszer bevezetése. Ne kerüljön az ágazatba olyan egészségügyi dolgozó, aki lelkileg/testileg nem alkalmas az adott feladat ellátására.

I.1.2.

 Az egészségtudományi BSc hallgatók számára az első tanévben képzett segédápolói, míg a BSc ápoló hallgatók számára a 4. szemesztert követően általános ápolási és egészségügyi asszisztens végzettség adása. Ezzel évente akár 2000 részmunkaidős, alapápolási és egyes szakápolási feladatok ellátására képes szakember kezdheti meg felsőfokú tanulmányai mellett munkáját az egészségügyi ellátórendszerben. Mindez az ápolóhiány okozta krízis enyhítése mellett az érintett hallgatók szakmai fejlődését, pályaorientációját és anyagi helyzetének javítását is jelentősen segítheti.

I.1.3.

Egyes más egészségtudományi BSc szakembereknek 1,5-2 év alatt BSc ápolói végzettség megszerzésének lehetővé tétele.

I.1.4.

A BSc ápoló és más egészségtudományi közép- és felsőfokú hiányszakmák ösztöndíjas támogatása a munkaerőpiaci igényeknek megfelelően.

I.1.5.

A szociális gondozó és ápoló képzés esetében a végzettség megnevezéséből törölni szükséges az ápoló szót, amelyet ezen végzettségi szinten és feladatkör esetében az egészségügyi ágazat ápolási képzései sem tartalmaznak, helyette az asszisztens szó használatos.

I.1.6.

A gyakorlati finanszírozás visszaállítása az egészségtudományi felsőoktatásban az orvosképzés ezen problémájának 2018. évi megoldásával megegyező módon. 2004-ben sajnálatos módon eltörlésre került az egészségtudományi képzésekhez tartozó gyakorlati normatíva, ami az egyes felsőoktatási intézményeknél akár 500 millió Ft-os finanszírozás csökkenést is eredményezhetett, rontva az oktatás minőségét.

I.2. AZ EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÓRENDSZERT ÉRINTŐ JAVASLATOK

Rövid távú célkitűzés (2019–2022)

I.2.1.

Képzési szintenként meghatározott, különös tekintettel a magasabb végzettségű, BSc/MSc ápolók többlettudását is elismerő, azt a kliensek érdekében kiaknázó ápolói hatásköri lista bevezetése.

I.2.2.

Az ápolási irányelvek és ápolási protokollok kidolgozása az evidenciákon alapuló jó gyakorlatok nemzetközi eredményeire alapozva.

I.2.3.

A továbbképzési rendszer megújítása, térítésmentes licence rendszer bevezethetőségének vizsgálata:

1. Fontos a kötelező továbbképzések körét végzettségi szintenként és specializációkként úgy kialakítani, hogy hatáskör bővítő licence képzéseket is abszolválhassanak a szakdolgozók.
2. Fontos a képzési programok átalakítása is annak érdekében, hogy indokolatlan területeken ne kerüljön sor kötelező továbbképzés vagy licence képzések bevezetésére, és aktuális képzések esetében mind a középfokú, mind a felsőfokú (BSc és MSc) képzésekbe integrálva kapják meg a hallgatók az ott elsajátítható, hatáskör bővítő ismereteket.
3. Meg kell határozni azon licencek körét és témáját, amelyeket középfokú, vagy kizárólag felsőfokú végzettséggel lehet elvégezni.
4. Az OKJ ápolói licencek a szakmai ismeretek természetes felejtéséből és fejlődéséből eredő hiányosságok kiküszöbölésére, valamint a jelenleg is széles körben végzett, azonban képzési és szabályozási oldalról nem kellően megalapozott (vagy hosszútávon minőségügyi és szakmai szempontból sem tartható „megbízási rendszer” alapján végzett) tevékenységek legitimálására (pl.: intravénás injekció beadása, infúzió bekötése, sztóma ellátás, sebellátás, férfi beteg katéterezés) vonatkozzanak.
5. Az orvosi kompetenciakörből átkerülő tevékenységek (ide nem értve az alapvetően eddig is ápolók által végzett invazív beavatkozásokat, pl.: katéterezés, rövid kanül szúrás, intravénás injekciózás, artéria kanülálás stb.) kizárólag BSc és/vagy MSc ápolói végzettséghez legyenek köthetők.

I.2.4.

   60/2003. (X.20) ESzCsM rendelet módosítása, rendszeres felülvizsgálata az egészségügyi szolgáltatások nyújtásához szükséges szakmai minimumfeltételekkel kapcsolatos problémák. Alapelv, hogy a minimumfeltételek vonatkozásában meg kell határozni a hosszú távon (2030-ig) az adott területen elérni kívánt szakdolgozói létszámot, hogy annak eléréséhez megfelelő képzési és motivációs rendszert lehessen kidolgozni. Ugyanakkor a betegellátás minőségének fejlesztése érdekében hosszú távon teljesíteni szükséges, és ezért rögzítésre kerülő paraméterek teljesítése rövid és közép távon nem lehet reális elvárás, így nem okozhatnak nehézségeket az intézmények működésében. Ennek keretében indokolt:
a.    az ápolói létszám és végzettség vonatkozásában meghatározott minimumfeltételek megfelelő módszertan és nemzetközi jó gyakorlat alapján történő módosítása, a létszámszükséglet vonatkozásában rövid, közép és hosszú távon elérni szükséges eredmények rögzítésével.
b.    hiányzó szakdolgozói végzettségek nevesítése (pl.: MSc szakápoló, intézeti szakoktató, gyakorlatvezető, epidemiológiai szakápoló, közegészségügyi-járványügyi felügyelő), egyéb szakmák (gyógytornász, dietetikus, stb.) létszámának, elvárt feladatának felülvizsgálata.
c.    az eddigiekben ágyszámra meghatározott összes ápolói létszámról át kell térni az ápoló/beteg arány megadására, mert az összes ágyszámra megadott összes ápolói létszám nem tükrözi az egy műszakban egy ápolóra jutó betegszámot, miközben nemzetközi tanulmányok sora igazolja, hogy ez nagyon fontos indikátor: 1 ápoló korlátozott számú beteget tud biztonságosan ellátni, pl.: sebészeti területen 5 betegért tud felelni, ezen felül minden egyes beteg 7%-kal növeli a mortalitás kockázatát. Az egy ápolóra jutó beteglétszám csökkentésével jelentősen csökken többek között a betegek körében a halálozás, szövődmények előfordulása, ellátás költsége. A létszám meghatározását a produktív ápolási idő figyelembe vételével kell megtenni.

I.2.5.

   Az alapellátás megerősítése és a népegészségügyi célok elérése érdekében a jelenlegi ápoló állomány kompetenciafejlesztése és jobb megbecsülése mellett, a BSc és MSc ápolók szerepének megerősítése az alapellátásban (pl.: szűrővizsgálatok kivitelezése, krónikus betegek széles hatáskörű gondozása), mert ezen célok elérése nemzetközi viszonylatban sem volt lehetséges és hazánkban sem képzelhető el a BSc és MSc ápolók szerepének megerősítése nélkül. A svájci-magyar kooperációban finanszírozott praxisközösségi modellprogram nem helyezett megfelelő hangsúlyt az ápolók szerepére, így a jelentős számban kiszűrt kóros esetek (pl. magasvérnyomás, prediabetes, diabetes betegek) csak elenyésző arányban jelentek meg az ellátórendszer fókuszában (átlagosan 10% körül). Ennek oka az volt, hogy a szűrések a praxisok napi munkájától függetlenül valósultak meg térben és időben is. A megerősített szűrési kapacitás nem a háziorvosi praxisokhoz kapcsolva jelent meg, és hiányzott a kiszűrt eseteket ellátásba irányító, a gondozás kritikus lépéseit önállóan kezdeményezni képes, képzett ápoló. A praxisközösségek eredményes működéséhez szükséges a meglévő OKJ ápolók kompetencia fejlesztése mellett, BSc és az MSc ápolók, mint többletszolgáltató szakemberek helyének kialakítása a jelenleg induló praxisközösségi teamekben. Irányításuk alatt a kis és közepes kockázatú egyének gondozása (háziorvosi felügyelet mellett) gördülékennyé tehető, ezáltal a nem megfelelő gondozással összefüggő szövődmények kialakulása megelőzhető, a magyarországi egészségügyi ellátás minőségmutatók (ld. Core Health Indicators) látványosan javíthatók lennének. Ennek érdekében szükséges a szakmai pozíció megerősítése a hatáskörök meghatározása, a többletkompetenciák kialakítása az alapellátó szolgálatok számára minta eljárásrendek, protokollok kidolgozása által. Továbbá szükséges lehetőséget biztosítani a BSc ápolók és az MSc ápolók számára a koordinatív szerepkörben (praxis/népegészségügyi/care coordinator) való tevékenységre, a betegút szervezési, a praxisközösségi menedzsment és ügyeleti feladatok ellátására a megfelelő licencek birtokában. Nem utolsó sorban pedig anyagilag is motiválttá kell tenni a háziorvosokat a magasan kvalifikált, BSc és MSc közösségi ápolók alkalmazására, akik képesek lesznek a specializált tudás és a licencek birtokában, a skandináv és a fejlett európai közösségi ápolási modellekhez hasonlóan, magas szintű minőségi ellátást nyújtani az egyéni egészségtervezés, a prevenció, az életmód tanácsadás, a szűrés, az ellátás, a krónikus gondozás és a szakápolás terén. Ezáltal érdemben fogják javítani a magyar lakosság jelenlegi rossz egészségi állapotát. Az alapellátás önálló egységeként működő otthoni szakápolási szolgálatok esetében is szükség van a meglévő ápolói állomány kompetenciafejlesztése mellett BSc és MSc ápolók még nagyobb számban történő foglalkoztatására. Ezáltal az eddigi tevékenységi körök biztonsággal megtarthatóak, illetve a kórházi ápolás lerövidítését és kiváltását elősegítő újabb feladatok felvállalására is lehetőség nyílik. Az otthoni szakápolás területén szükséges az anyagi motiváció a magasan képzett ápolók alkalmazására.

I.2.6.

   A krónikus ágyak szociális ágazat számára történő átadásának kérdése. Javasoljuk a krónikus ágyak megtartását, mert ezen a területen az alábbi főbb kockázatokat látjuk: az előírt képesítések különbözősége; az ápolás és a gondozás eltérő tartalma; az ellátás eltérő szakmai tartalma; aktív ágyra várakozás idejének növekedése.

Közép távú célkitűzés (2022–2026)

I.2.7.

Megfelelő munkakörülmények (pl.: modern ápolási eszközök, környezet, munkaruha/ védőruha) biztosítása (a tervezési folyamatba az ápolási szakmát megfelelően bevonva) a páciensek biztonsága és a dolgozók fizikai, kémiai, biológiai biztonsága érdekében.

Hosszú távú célkitűzés (2026–2030)

I.2.8.

Az ápolói létszám és végzettség vonatkozásában a minimumfeltételek megfelelő módszertan és nemzetközi jó gyakorlat alapján történő módosítása során rögzítésre kerülő létszámszükséglet biztosítása.

I.3. EGÉSZSÉGPOLITIKAI ÉS FINANSZÍROZÁSI KÉRDÉSEK

Azonnali intézkedés

I.3.1.

A kiterjesztett hatáskörű MSc ápoló képzés megerősítése, fejlesztése, a hatáskör bővítéshez kapcsolódó jogszabályi keretek kialakítása. Itt azonnali beavatkozás szükséges, tekintettel arra, hogy 2019 tavaszán végez az első MSc évfolyam, és sem a Michalicza-ösztöndíj folyósításának feltételeként szabott MSc ápolói munkakörök nem állnak rendelkezésre – így az MSc ápolók nem tudnak eleget tenni szerződésben rájuk rótt munkába állási kötelezettségüknek –, sem a munkakörhöz tartozó és a rendeletből következő hatáskörök nincsenek jogilag megfelelő módon szabályozva. Ugyanakkor elmondható, hogy a képzés vonzóbbá teszi az ápolói pályát, csökkenti a migrációt, pályaelhagyást. Értékelve a betegbiztonságot, az eredményeket és a betegelégedettséget, a mutatók szerint az MSc ápoló az orvossal legalább egyenértékű, költséghatékonyabb ellátást biztosít meghatározott területeken azonos egészségügyi feltételek között.Az MSc ápoló orvosi szupervízió mellett, irányelvekben/protokollokban meghatározott esetekben és módon végezhessen magas szintű betegellátást.

Rövid távú célkitűzés (2019–2022)

I.3.2.

Az. I.2.1. pontban megfogalmazottak szerint a magasabb végzettségű, BSc/MSc ápolók többlettudását is elismerő, azt a kliensek érdekében kiaknázó ápolói hatásköri lista bevezetése mellett ahhoz illeszkedő javadalmazási rendszer és életpálya modell bevezetése is szükséges.

Közép távú célkitűzés (2022–2026)

I.3.3.

Indokolt az ápolástudományi műhelyek erősítése, a Nemzeti Ápolástudományi Módszertani Központ kialakítására vonatkozó eddigi erőfeszítések támogatása, amely egyedülálló módon betegellátási, kutatási, modellezési, termékfejlesztési, irányelv fejlesztési és oktatási törekvéseket is képes lehet elősegíteni. Ebből adódóan jelentős mértékben hozzájárulhat a hazai tudásbázisok K+F kapacitásának erősítéséhez és nemzetközileg is magas színvonalú kutatási eredmények létrejöttéhez. Mindez erősítheti az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az Ápolók Nemzetközi Tanácsa (ICN) által képviselt fejlesztési irányok, területek hazai megjelenését és fejlődését.

I.3.4.

Az ápolástudomány megfelelő (következetes és hozzáértő) alkalmazása. (Elő kell segíteni az eHealth szolgáltatások és alkalmazások fejlesztését, az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér és a megfelelő minőségű elektronikus ápolási dokumentáció használatát, modern technológia szülte okos eszközök alkalmazását, téves ápolási diagnózisokra alapozott ápolási tervek összeállításának megszüntetését, a nem megfelelően kivitelezett ápolási beavatkozások előfordulását, korszerű evidance-based irányelvekben megfogalmazott ismeretek hiányainak csökkentését, az okos eszközök és integrált rendszerek alkalmazását és kihasználtságát.)

I.3.5.

A betegápolás szempontjából nem megfelelő egészségügyi ellátási struktúrából eredő problémák kezelésének keretében a kiterjesztett hatáskörű MSc ápolói irányítás alatt álló Transitional Care (TC – átmeneti ellátás) hazai bevezetése a rehospitalizáció csökkentése, és ezáltal az aktív ellátás tehermentesítése, valamint az egészségügyi ellátás költségeinek mérséklése érdekében.

I.3.6.

Az alapellátás önálló egységeként működő otthoni szakápolási szolgálatok elkülönített NEAK finanszírozással szolgáltatást nyújtanak a háziorvosi praxisoknak. Bár a területi ellátási kötelezettség ma is szerződésben rögzített követelmény a vizitkeret terhéig, az ellátásban való hozzáférésben egyenlőtlenség mutatható ki, aminek oka az elégtelen finanszírozásban és a szakemberhiányban keresendő. Az otthoni szakápolási szolgáltatások kihasználtsága országszerte folyamatosan 100%-os, az elöregedő társadalom, krónikus betegségteher növekedés mellett a várakozási idő és ezáltal a hozzáférés tovább romlik. A folyamatos és biztonságos szolgáltatás nyújtásához, és a területi ellátási kötelezettség megvalósulásához szükséges az otthoni szakápolási szolgálatok szakmai és finanszírozási megerősítése. Ápolási Osztályok és Ápolási Intézetek számának emelése.

I.3.7.

Kiemelten javasoljuk, hogy a szakdolgozói (különösen az ápolási) területen is kerüljenek finanszírozási kódok kialakításra, illetve a meglévő, mintául szolgáló területeken (gyógytorna-fizioterápia, dietoterápia) – az orvosi gyakorlathoz hasonlóan – rendszeres kódfejlesztésre/kódkarbantartásra/felülvizsgálatra kerüljön sor.

Hosszú távú célkitűzés (2026–2030)

I.3.8.

Az I.2.4. pontban is összefoglaltak miatt szükséges az ápolók létszámának növelése és azon belül a BSc ápolók arányának emelése. Többek között a kórházi halálozás 30%-os mértékű csökkentése és a nosocomiális fertőzések, valamint a szövődmények mérséklése érdekében az ápoló/beteg arányt ellátási területenként a nemzetközi ajánlásokhoz kell igazítani, míg a közvetlen betegágy mellett tevékenykedő BSc ápolók létszámát/arányát szükséges megduplázni 2030-ig.

I.4.  AZ ÁLLAMIGAZGATÁS ÁTALAKÍTÁSÁRA VONATKOZÓ JAVASLATOK

Rövid távú célkitűzés (2019–2022)

I.4.1.

Üdvözöljük a szakképzés ágazati irányítás alá helyezését, fejlesztési javaslataink fontos elemét képezte ezen ügy képviselete.

I.4.2.

Az ápolás szakmai képviselete érdekében, az Ápolási Főosztály megerősítése.

I.4.3.

Az országos vezető ápolói munkakör kialakítása a hozzá tartozó hatáskörrel és infrastruktúrával.

I.4.4.

Ágazati szintű koordinatív, ellenőrzési feladatokat ellátó minisztériumi háttérintézmény létrehozása (pl.: szakképzés indítás, szakmai vizsga szervezés képző/vizsgaszervezői engedély kiadás).

I.4.5.

Az alap és működési nyilvántartás adatbázisával, nemzetközi adatszolgáltatásokkal kapcsolatos problémák. Az alap és működési nyilvántartás adatbázisa és számainak lekérdezésekor sajnálatos módon több ezer fővel térhet el a kapott adat a valós szakdolgozói létszámtól. Emellett mind a hazai (pl.: alap és működési nyilvántartás, OSAP), mind a nemzetközi (pl.: HFA-DB, OECD) adatszolgáltatások kapcsán az „ápoló” fogalmának meghatározása jelentős eltéréseket mutat, amely a statisztikai adatokat különböző mértékben torzítja. Egyes adatbázisokban a szülésznőket, sőt még az asszisztenseket is az ápolók csoportjába sorolják. Az egységes terminológia hiánya az adatok validitását megkérdőjelezi, és így csak trendelemzésre alkalmasak. Problémát jelent az is, hogy szakirányú szakképzettséget nem lehet nyilvántartásba vetetni az 1997. évi CLIV törvény az egészségügyről 3§ q) alapján, tekintettel arra, hogy a szakirányú továbbképzésben szerzett szakirányú szakképzettség fogalma nem szerepelt és nem szerepel az Eütv. 3§ q) szerint az eü, szakképesítésekről szóló felsorolásban. Az érintettek ezért az újonnan megszerzett szakirányú szakképzettségüket nem tudják regisztráltatni a működési nyilvántartásban és ennek folyományaként, amennyiben az új szakképzettségük szerinti munkakörben foglalkoztatják őket, úgy az alapvégzettségüket sem újíthatják meg (tehát lehetnek rejtett, vagy lejártnak minősített szakképzettségek is).