A képzésbe beszámítandó a képzett segédápoló képzés óraszáma (450 óra), illetve a képzés 11. és 12. évfolyamának órái (elmélet: 604 óra, gyakorlat: 587 óra) beszámításra kerülnek az Ápoló képzés óraszámába, míg a BSc ápoló hallgatók a 4. szemeszter teljesítésével általános ápolási és egészségügyi asszisztens végzettséget kapnak.
A képzés első tanéve: ápoló, valamint csecsemő- és gyermekápoló közös alapozó tanév, melyet követően a hallgató dönthet, hogy az ápoló vagy a csecsemő- és gyermekápoló „elágazást” választja a második, befejező tanévben. A két képzés közötti nagy átfedés miatt ez a megoldás praktikus lenne, növelhetné az ápolók számát, rövidíthetné a második végzettség megszerzésének idejét.
A belépés feltételei: érettségi bizonyítvány, általános ápolási és egészségügyi asszisztensi végzettség (gimnáziumi végzettség esetén az általános ápolási és egészségügyi asszisztens képzés az érettségit követően végezhető el 1 éves képzésként [1191 óra – elmélet: 604 óra; gyakorlat: 587 óra]).
Az ápoló képzés tömegképzésként történő megőrzése érdekében az ápoló, valamint a csecsemő- és gyermekápoló képzés csak akkor alakítható át sikeresen FOKSz képzéssé, ha a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény 40.§ (1) bekezdésben és a felsőoktatási felvételi eljárásról szóló 423/2012. (XII. 29.) Korm. rendelet 14§-ban módosításra kerülnek a FOKSz képzés felvételi feltételei között az érettségi vizsga eredményéhez, és pontszámításához kapcsolódó feltételek. Jelenleg a felvétel feltétele érettségi vizsga sikeres teljesítése, egészségügyi, szakmai vagy pályaalkalmassági vizsgálat, illetve a középiskolai tanulmányok és/vagy érettségi vizsga eredménye (a két legjobb érettségi eredményt figyelembe véve) alapján, ha a számított pontszáma eléri a minimum 240 pontot, vagy azon túlmenően az intézmény által megállapított felvételi ponthatárt. Ezen felvételi feltételek mellett nem biztosítható az ápolói hiányszakma vonatkozásában a megfelelő számú ápoló képzése, ezért szükséges, hogy a gyakorló ápoló OKJ képzésnél alkalmazottak szerint mindössze a sikeres érettségi vizsga legyen meghatározva bemeneti feltételként. Ugyanakkor a FOKSz képzést követően megfelelő további feltételek (pl.: a FOKSz ápoló képzés későbbiekben meghatározásra kerülő bizonyos alapozó és szakmai tantárgyának, tantárgyanként legalább közepes szintű teljesítésének igazolása) meghatározásával biztosítható, hogy csupán azok folytathassák a BSc ápoló képzésben tanulmányaikat, akik megfelelő képességekkel és tanulmányi eredményekkel rendelkeznek. Utóbbi tanulók így 4 év helyett 2,5 éves képzésben, 90 kredit beszámítása mellett szerezhetik meg a BSc ápolói végzettséget.
Megjegyzés: Megvizsgáltuk azt is, hogy amennyiben az Ápoló és a Csecsemő- és gyermekápoló képzés első évét nem egy képzésként szervezzük meg, hanem két különálló képzésként, akkor a képzés első évét (13. évfolyam) döntően elméleti óraszámmal megtöltve (1010 óra elmélet és 110 óra gyakorlat) gyakorló ápoló (vagy gyakorló csecsemő- és gyermekápoló) végzettség lenne adható (és ezen végzettség birtokában az érettségit követő egy éves képzés után már képzett ápolói felügyelettel az ápolói hatáskör nagy részét lefedő feladatkört tölthetne be munkaviszonyban), míg a képzés második éve teljes mértékben gyakorlat lehetne (1120 óra gyakorlat), amelyet már a kórházban/munkahelyén tölthetne a hallgató, és amelyet követően egy gyakorlati záróvizsga sikeres teljesítését követően kapná meg ápolói oklevelét (vagy gyakorló csecsemő- és gyermekápoló végzettségét). Ebben az esetben azonban a FOKSz képzés nem szervezhető meg, mert az jogszabályilag 2 éves képzés, és az első évet követően nincs kilépési lehetőség, valamint a képzés első éve, melyben a két év teljes elméleti tananyagtartalmát le kell oktatni, nem szervezhető meg közösen az ápoló és csecsemő- és gyermekápoló képzésben közösen, az eltérő elméleti tananyagtartalom első évbe tömbösítése miatt. Mivel ebben az esetben a FOKSz képzés nem valósítható meg, így csupán OKJ képzésként kerülhetne megvalósításra.
Megvizsgáltuk, hogy a középfokú ápolóképzés OKJ ápoló képzésként (és nem FOKSz képzésként) átalakítható-e úgy, hogy teljesítse a 2005/36 EU direktíva előírásait. Elöljáróban összefoglalva elmondható, hogy erre nincs jogilag, pedagógiailag és szakmailag vállalható megoldás az alábbiak miatt:
A 2005/36 EU direktíva előírásait az OKJ ápoló képzés csak teljesíthetetlennek tűnő változtatások mellett tudná a továbbiakban középfokú OKJ ápoló képzésként biztosítani. A helyzet megoldása számos jogszabály jelentős változtatását igényelné, jelentősen megnövelné a tanulók óraterhelését, mert a közoktatásban a FOKSz képzéssel ellentétben nincs lehetőség egyéni felkészülés beszámítására, pedagógiailag, szakmailag sem lenne vállalható, és a köznevelési szakmai körök támogatását sem látjuk biztosíthatónak. A közoktatásban – szemben a FOKSz képzéssel/felsőoktatással – nincs lehetőség egyéni felkészülési órák beszámítására, így az EU direktíva 11. évfolyamtól kezdődő 4600 órás előírása nagyon nehezen megvalósítható, csak jogszabály-módosítással lehetséges. Ez azt jelenti, hogy az általános ápolási és egészségügyi asszisztens 11. és 12. évfolyamának 1191 órája és az érettségi utáni OKJ 2 éves ápoló vagy OKJ 1 éves gyakorló ápoló és OKJ 1 éves ápoló 2240 óráján túl az egyéni felkészülés beszámíthatóságának hiányában még 1169 óra hiányzik az EU direktíva által előírt 4600 órához, amit a 11. és 12. évfolyamon kellene elosztani (hiszen az EU direktíva értelmében csak a befejezett 10. évfolyamot követő óraszám számítható be a képzésbe), ami nemcsak megnehezíti/lehetetlenné teszi az általános ápolási és egészségügyi asszisztens képzés megvalósítását, de a felmerülő lehetséges megoldások jelenleg jogszabályellenesek. A 9. és 10. évfolyam 720 szakmai óráját át kellene helyezni a 11. és 12. évfolyamra, és helyette közismereti órákat kellene áthelyezni a 11. és 12. évfolyamról a 9. és 10. évfolyamra. Ez azonban szembe megy jelenleg a szakképzési kerettantervvel, ami előírja, hogy mind a 4 évfolyamon (9-12 évf.) biztosítani kell a közismereti oktatásra az órakeret 60%-át, továbbá pedagógiailag is aggályos, mert a közismereti tárgyak így szakmailag indokolatlanul messze kerülnek az érettségi idejétől. A köznevelési ágazaton valószínűsíthetően nehezen keresztülvihető változtatás esetleges megvalósítása esetén, még mindig fennmarad 449 óra hiány, amit a képzésbe szükséges integrálni. További hátránya, hogy a középfokú képzésből nem lehet érdemben, jelentős mértékben, és a képzési időt érdemben rövidítő módon a felsőoktatási alapképzésbe kreditet beszámítani, így ebben az esetben az OKJ ápolók számára nem lenne biztosítható a 4 éves BSc ápoló képzés 2,5 év alatt történő teljesítésének lehetősége sem.
Információink szerint napirenden van a szakképzés átalakítása, sőt azon már dolgoznak az ágazati készségtanácsok is. Sajnálatosnak tartjuk, hogy az egészségügyi területen az ágazati készségtanács nem kezdte meg működését, így az az OKJ módosítás előkészítésében sem vehet részt. Csak reménykedni tudunk abban, hogy a szakképzés átalakításakor az egészségügy és azon belül az egészségügyi szakdolgozók érdekei megfelelően kerülhetnek képviseletre. A szakképzés jelenleg zajló átalakításával kapcsolatos információhiányból adódóan kialakulhat az a helyzet, hogy oly módon változik meg a jogszabályi háttér (pl.: az érettségit követően nem kezdhetik meg munkájukat az egészségügyi szakemberek, csupán további egy év technikusi képzést követően), hogy a középfokú ápolóképzés átalakítására jelen tanulmány részeként kidolgozott koncepció felülvizsgálata szükséges. Ebben az esetben jelen tanulmány szerzői, és a tanulmányt támogató szervezetek a kitűzött célok (pl.: nagy létszámú, a jelenlegi középfokú képzésnek megfelelő ápoló biztosítása; 2005/36 EU direktívának való megfelelés; BSc ápolóképzésbe beszámítható 1,5 év/90 kredit, stb.) megtartása mellett a későbbiekben aktualizálják az OKJ átalakításra vonatkozó javaslatukat. Továbbra is fontosak a versenyképességi, illetve a minőségi, szakmailag és jogilag megfelelő, életpályát és fejlődési lehetőséget nyújtó képzésre vonatkozó szempontok, tisztázni kell, hogy a szakképzés átalakítása valóban az elérni kívánt előnyökkel jár-e az egészségügyi képzések esetében is, vagy az egészségügy a speciális szempontjaira tekintettel speciális megoldásokat igényel. Álláspontunk szerint az ágazatnak nem szabad olyan képzési rendszert elfogadnia, amely hosszabb képzési idő után enged ki különféle szinten középfokú ápolókat a munkaerőpiacra, továbbra sem biztosítja az EU direktívának való megfelelést, vagy indokolatlanul nagy óraszámot/túl hosszú képzési időt és a felsőoktatásba a jelen tanulmányban szereplő 1,5 év/90 kreditnél lényegesen kisebb beszámíthatóságot tenne lehetővé. Természetesen a FOKSz képzés bevezetéséig, átmeneti intézkedésként (kb. 2 éves időtartamban) indokolt a jelenlegi, vagy a jelenlegihez hasonló középfokú képzés megtartása úgy, hogy az EMMI és a felsőoktatási intézmények részéről deklarálásra kerül a FOKSz ápoló képzés kereteinek (pl.: felvételi követelmények módosítása a nagy létszámú képzés biztosíthatóságához) kidolgozása és bevezetésének időpontja.
Ahogy a tanulmány korábbi részében írtuk, javasoljuk, hogy 2030-ig duplázódjon meg a diplomás ápolók létszáma és aránya a hazai egészségügyi ellátórendszerben. Ehhez hozzájárulhat a képzés vonzóvá tétele más egészségtudományi BSc végzettségű kollégák számára 2 éves képzésként, valamint a középfokú OKJ ápolóképzés 2 éves felsőoktatási szakképzéssé történő átalakítását követően a BSc ápoló képzés 2,5 év alatti elvégzésének lehetővé tétele. A BSc ápoló képzés, mint hiányszakma ösztöndíjas támogatása, a megfelelő
hatáskör és bérezés egyaránt szükséges a képzés vonzóbbá tétele, a végzettek pályán tartása és az adminisztratív vezető pozíció helyett a közvetlen betegágy melletti tevékenység vonzóvá tétele érdekében.
Ahogy azt a korábbiakban részletesen ismertettük az OKJ ápoló képzés FOKSz képzéssé történő átalakítása nemcsak a 2005/36 EU direktívának megfelelő ápolóképzés kialakítását segíti elő, többek között az egyéni felkészülés óraszámban és kreditben történő elismerésével, hanem a középfokú OKJ ápoló képzés két éves felsőoktatási szakképzéssé (FOKSZ) történő átalakítását követően a 2011. évi CCIV. törvény a nemzeti felsőoktatásról lehetővé teszi maximum 90 kredit beszámítását az adott területen folyó BSc képzésbe (jelen esetben a BSc ápoló képzésbe), így a 8 szemeszteres képzés 4 év helyett 2,5 év alatt elvégezhetővé válik.
A BSc ápoló képzés kereteit a 18/2016. (VIII. 5.) EMMI rendelet szabályozza, a képzés megvalósításával kapcsolatosan az egyetemi autonómia ezen jogszabály betartása mellett kisebb-nagyobb eltéréseket eredményezhet a BSc ápoló képzés tantervének vonatkozásában. Az ugyanakkor megállapítható, hogy megfelelő tantervi struktúrával az egyes egészségtudományi képzések egyes tantárgyainak (alapozó természettudományi, társadalomtudományi tantárgyak, stb. – lásd később) egységes taralmú és számonkérésű oktatása mellett ezen tantárgyak beszámításával és a rövidített képzési programra kidolgozott speciális tantervvel biztosítani lehet a BSc ápoló képzés 2 év alatt történő teljesítését úgy, hogy az ápoló képzéshez tartozó tananyagtartalom (pl.: klinikum, gyógyszertan, ápolástan, klinikai gyakorlat) teljes óraszáma/kredit értéke csökkentés nélkül leoktatásra kerül (a levelező képzésben ez egyes szemeszterekben 4, egyes szemeszterekben 5 konzultációs hetet vehet igénybe). Természetesen ezen két éves képzés a felsorolt valamennyi képzés között megszervezhető (pl.: ápolókból 2 év alatt dietetikus, gyógytornászból 2 év alatt mentőtiszt), korlátot csupán az jelent, ha egyes képzések elindítására levelező munkarendben nem kerül sor.
Az 10. ábra bemutat egy példát az egyes egészségtudományi BSc végzettséggel rendelkező szakemberek számára megszervezett 2 éves BSc ápoló képzés tantervére (melytől a fentiekben ismertetett egyetemi autonómia okán az egyetemek természetesen eltérő megoldásokat alkalmazhatnak a saját képzési programjaiknak megfelelően). A 8 szemeszter és 240 kredites ápoló képzésből, ahogy az ábrán látható, a dieteikus, gyógytornász, mentőtiszt, szülésznő, védőnő, ergoterapeuta szakemberek esetében elfogadásra kerülhet 110 kredit (nappali munkarendben 1088 óra [elmélet: 562, tantermi gyak.: 386, klinikai gyakorlat: 140], levelező munkarendben 505 óra [elmélet: 284, tantermi gyak.: 171, klinikai gyakorlat: 50]) az alábbi tantárgyaknak/ismeretköröknek megfelelően: elsősegélynyújtás, egészségügyi latin, sejtbiológia, biokémia, biofizika és egészségügyi műszaki ismeretek, ápolástan, mikrobiológia, egészségügyi kommunikáció, népegészségtan, etika, egészségügyi jog, egészségpedagógia, egészségügyi informatika, dietetika, egészségszociológia, egészségpszichológia, egészségfejlesztés–egészségnevelés, közegészségtan–járványtan, anatómia, élettan, kórélettan, kutatásmódszertani és biostatisztikai ismeretek, szakdolgozat készítés, szabadon választható tantárgyak. Ebből adódóan a beszámításokat követően a 4 szemeszteres BSc ápoló képzés során 130 kreditet kell teljesíteni a 10. ábrán szemeszterenként bemutatottaknak megfelelően (nappali munkarendben 2188 óra [elmélet: 864, tantermi gyak.: 314, klinikai gyakorlat: 1010], levelező munkarendben 1121 óra [elmélet: 465, tantermi gyak.: 176, klinikai gyakorlat: 480]). Az egyes szemeszterekben 32-33 kreditet kell teljesíteni, ami megfelel a 87/2015. (IV. 9.) Korm. rendelet 54. § 1. bekezdésében foglaltaknak. Amennyiben egyes szakirányok között további tantárgyak egységes oktatása és számonkérése is megszervezhető, úgy egyes képzések között akár 1,5 évre is csökkenthető az újabb végzettség megszerzésének ideje (pl.: egyes klinikai tantárgyak és gyakorlatuk [belgyógyászat, sebészet], gyógyszertan közös oktatásával szülésznők és ápolók, védőnők képzése között).
Ezen program kísérleti jelleggel 2018 szeptemberétől a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán meg is kezdődött, a program tapasztalatai segíthetnek a leginkább hallgatóbarát, teljesíthető és vonzó, szakmailag hiteles program kialakításátban.
A középfokú OKJ ápoló képzés két éves felsőoktatási szakképzéssé (FOKSZ) történő átalakítását követően a 2011. évi CCIV. törvény a nemzeti felsőoktatásról lehetővé teszi maximum 90 kredit beszámítását az adott területen folyó BSc képzésbe (jelen esetben a BSc ápoló képzésbe), így a 8 szemeszteres képzés 4 év helyett 2,5 év alatt elvégezhetővé válik.
Alapelvnek tekinthető, hogy a FOKSZ ápoló képzésben végzettek esetében a képzés szintéjéből adódóan nem várható el, hogy a meghatározó alapozó természettudományi tantárgyak esetében rendelkezzenek olyan mélységű ismeretekkel, mint az egészségtudományi BSc képzéseket végzett szakemberek, ezért ezen tantárgyak beszámítására esetükben nem kerülhet sor (pl.: anatómia, élettan, kórélettan), valamint bizonyos tantárgyak nem képezik a BSc ápoló képzés alatti ápoló (jelenleg OKJ ápoló) képzés részét, így azok oktatása szükséges (pl.: kutatásmódszertan és biostatisztika, a minimálisan BSc-hez kötött feladat ellátásához kapcsolódó menedzsment ismeretkörök, belgyógyászati betegvizsgálat, szakdolgozat készítés). A BSc ápoló képzésnél alacsonyabb szintű ápoló képzésből szintén nem számíthatóak be a szükségszerűen mélyebb alapozó természettudományi ismeretekre épülő, mélyebb szintű elsajátítást igénylő tantárgyak/ismeretkörök (pl.: klinikum, diagnosztika, gyógyszertan, szakápolástan és az ezekhez tartozó gyakorlatok, stb.). Mindezekből adódóan további egy szemeszter szükséges ahhoz, hogy a FOKSZ ápoló végzettségű szakemberek közül a megfelelő tanulmányi eredménnyel és képességekkel rendelkező szakemberek BSc ápolói végzettséget szerezhessenek. Mint azt az 11. ábrán bemutatott 2 éves FOKSZ ápoló képzésben végzettséget szerzett szakemberek számára elkészített minta 5 féléves rövidített képzési programra kidolgozott speciális tanterv is mutatja, mely a gyakorlatban azt jelenti, hogy ezen hallgatók egy szemeszterben elsajátíthatják a kellő mélységű anatómiai, élettani, kórélettani és diagnosztikai ismereteket, valamint a hiányzó kutatásmódszertani és biostatisztikai és menedzsment ismereteket.
Ahogy az ábrán látható, a 8 szemeszteres 240 kredites ápoló képzésből a FOKSZ ápoló végzettségűek esetében elfogadásra kerülhet 75 kredit (nappali munkarendben 643 óra [elmélet: 301, tantermi gyak.: 192, klinikai gyakorlat: 150], levelező munkarendben 273 óra [elmélet: 141, tantermi gyak.: 72, klinikai gyakorlat: 60]) az alábbi tantárgyaknak/ismeretköröknek megfelelően: elsősegélynyújtás, egészségügyi latin, sejtbiológia, biokémia, biofizika és egészségügyi műszaki ismeretek, ápolástan, mikrobiológia, egészségügyi kommunikáció, népegészségtan, etika, egészségügyi jog, egészségpedagógia, egészségügyi informatika, dietetika, egészségszociológia, egészségpszichológia, egészségfejlesztés–egészségnevelés, közegészségtan– járványtan, szabadon választható tantárgyak. Ebből adódóan a beszámításokat követően az 5 szemeszteres BSc ápoló képzés során 165 kreditet kell teljesíteni a 11. ábrán szemeszterenként bemutatottaknak megfelelően (nappali munkarendben 2493 óra [elmélet: 1055, tantermi gyak.: 438, klinikai gyakorlat: 1000], levelező munkarendben 1283 óra [elmélet: 573, tantermi gyak.: 240, klinikai gyakorlat: 470]). Az egyes szemeszterekbe 33 kreditet kell teljesíteni, ami megfelel a 87/2015. (IV. 9.) Korm. rendelet 54. § 1. bekezdésében foglaltaknak.
Az alábbiakban javaslatot teszünk a középfokú ápolóképzés fentiek szerinti átalakításához kapcsolódóan az egyes képzésekhez rendelni javasolt hatásköri lista vonatkozásában.
A hatáskör tervezett főbb elemei: Enterális gyógyszereket, előre csomagolt formában adagolt készítményeket elrendelés alapján bead; vészhelyzet esetén haladéktalanul intézkedik, felismeri a közvetlen életveszélyt, elsősegélyt nyújt, felismeri az emberi test élettani működésétől eltérő állapotokat, folyamatokat; dokumentál; alapápolási feladatokat lát el (higiénés, táplálkozási, ürítési szükségletek kielégítése, ágyazás, betegmozgatás); asszisztensi feladatokat lát el (kardinális tünetek mérése non-invasiv módon, vércukormérés; vizeletvizsgálat gyorsteszttel; decubitus jeleinek felismerése; előkészítés egyes vizsgálatokhoz/beavatkozásokhoz és segédkezés a kivitelezés során; segédkezik a betegnek a vizsgálatok előtt és után, szükség esetén kíséri a klienst; megfelelően alkalmazza a betegszállítás eszközeit; segédkezés gyógyszerbejuttatásnál; ic, sc, im (deltaizomba) injekciózás (előre töltött adagban elérhető készítmény esetében) és az esetleges szövődmények felismerése; EKG készítés, vér és egyéb mintavétel).
A hatáskör tervezett főbb elemei: Képes perifériás rövid kanül behelyezésére, gondozására, eltávolítására, beöntés adására, sztómazsák ürítésére, cseréjére, bőrteszt elvégzésére; gyomorszondán keresztüli táplálásra; a húgyhólyag irrigálására; CVK-ból vérvételre; im injekció beadására; előkészíteni gyógyszereléshez, infúziós terápiához; közreműködik gyógyszerelésben; segédkezik infúziós terápia kivitelezésében; képes infúziós palack cseréjére (de nem indíthat új terápiát); képes a cseppszám megváltoztatására; kötéscserére az intravénás kanül helyén (CVK-nál nem). Képes midline katéter és IV kanül eltávolítására. Előkészíti és felkészíti a beteget: egyes diagnosztikus és terápiás beavatkozásokhoz és asszisztál egyes beavatkozásoknál; képes egyes akut sebek ellátására, oxigénterápia alkalmazása alacsony nyomású rendszerekkel. Képes felismerni a decubitus jeleit, súlyosságát. Képes bólusba beadni elrendelt fájdalomcsillapítót, hányáscsillapítót, antikoagulánst, diuretikumot, kortikoszteroidot, fiziológiás oldatot, heparinos fiziológiás oldatot és 14 éves kor felett glukózt. Képes részt venni a beteg műtéti előkészítésében, a betegdokumentáció vezetésében, a kötések cseréjében, valamint kommunikálja a beteg szükségleteit a képzett ápoló felé. Laboratóriumi váladék mintavétel kivitelezése és laborba juttatása (széklet, vizelet, köpet, torok-szem-orr-fülváladék, sebváladék, hányadék, széklet).
A hatáskör tervezett főbb elemei: Képes egyénre szabott ápolási tervet készíteni, annak részeként ápolási diagnózis felállítására, ápolási folyamat koordinálására, a befejezett ápolói végzettséggel nem rendelkező szakemberek munkájának irányítására. Képes betegmonitorozásra, orvosi indikáció alapján gyógyszerelő tevékenység ellátására (intravénás injekciózás, infúziós terápia, stb.), egyes további invazív beavatkozásokkal kapcsolatos ápolói feladatokat lát el (pl.: gyomorszonda levezetés/gondozás, invazív betegmonitorozás, centrál véna/artériás kanül, egyéb kanül használata/gondozása; férfi és nő katéterezése és a katéter gondozása, légúti váladék mobilizálása/eltávolítása); oxigénterápia alkalmazása (alacsony és magas áramlási rendszerek); ellátja a táplálásterápia ápolói feladatait, ellátja a transzfúziós terápia körüli ápolói feladatokat, képes a korszerű sebkezelés kivitelezésére. A fájdalom felmérését elvégzi, közreműködik a speciális fájdalomcsillapításban (eda, pca); artéria kanülálásnál/punkcióknál/egyéb diagnosztikai és terápiás beavatkozásoknál előkészít és asszisztál, gyermek szakápolást végez, nem várt események felismerésére, elhárítására/elhárításukban való közreműködésre; haldokló beteg ápolására és halott ellátásra.
Az ápolói hatásköri listák pontos szabályozása és aktualizálása rendkívül fontos, de nemcsak a fent említett képesítések esetében kell elkészíteni, hanem a most rendszerben lévő, de legalább a jelenlegi OKJ-ban szereplő összes egészségügyi szakképzésre vonatkozóan szabályozni kell azokat. Ezekből a hatásköri listákból ki fog derülni, hogy a szakképzések közül melyek azok, amelyek minimális új kompetenciát adnak (az OKJ 55 Ápoló szakképesítéshez képest). Ezen szakképesítések az OKJ-ból törölhetők, a kompetenciák licence formában a szakdolgozóknak megadhatók. (pl: onkológiai szakápoló 5572313 – az ápoló 55-től eltérő kompetenciája, a gyógyszeres és nem gyógyszeres fájdalom csillapítás önálló kivitelezése.)
A változtatás egyik útja lehet, hogy az OKJ-nak a teljes egészségügyi ágazati részét újra kell gondolni. A hatásköri listák tisztázása után fennmaradó, valós munkáltatói igényt tükröző alap és ráépülő szakképzések iskolarendszeren kívüli megszervezhetősége tehermentesíti az iskolarendszert, költséghatékony, és nagyobb rugalmasságot biztosít, mint az iskolarendszerű szakképzés. Indokolt azonban átgondolni, hogy saját eszközpark nélküli képző milyen feltételek mellett vehet részt az oktatásban.
A BSc és MSc ápolók hatásköri listáját a felsőoktatási szakképzések, az alap- és mesterképzések képzési és kimeneti követelményeiről szóló 18/2016. (VIII. 5.) EMMI rendelet tartalmazza, melynek megfelelően fontos a munkakör és hatáskör betöltéséhez szükséges további jogszabály alkotási/módosítási feladatok ellátása (ismételten megjegyezzük: 2019 tavaszán végez az első MSc évfolyam, és sem a Michalicza-ösztöndíj folyosításának feltételeként szabott MSc ápolói munkakörök nem állnak rendelkezésre – így az MSc ápolók nem tudnak eleget tenni szerződésben rájuk rótt munkába állási kötelezettségüknek –, sem a munkakörhöz tartozó és a rendeletből következő hatáskörök nincsenek jogilag megfelelő módon szabályozva.)
A licence képzés/vizsga keretében javasolt további hatáskör bővítés részleteit a stratégia II.13. pontja taglalja.Az egyes ismeretekkel kapcsolatosan az oktatóktól elvárt végzettségek jelenleg bizonyos esetekben szakmailag nem megfelelőek, pl.: az ápoló képzés vonatkozásában klinikum és gyógyszertan oktatását jelenleg pl.: diplomás ápoló, egészségügyi szaktanár is végezheti.
A szakma presztízsének növelése érdekében szakmailag (elmélet és gyakorlat) és pedagógiailag képzett oktatókat kell biztosítani mind a középfokú, mind a felsőfokú egészségtudományi képzés vonatkozásában. Ennek elősegítését jól szolgálhatná a kötelező továbbképzési rendszer e cél érdekében történő igénybevétele. Ez akkor lehetséges, ha az oktatókkal szemben elvárássá válik az érvényes működési engedély (a feltételek megfelelő módosítása mellett). A szakmai elméleti és gyakorlati oktatást végző szakdolgozók számára szervezett továbbképzések tartalmi elemeinek összeállításánál figyelembe kell venni többek közt az oktatás során átadandó kompetenciákat, a szakterülethez tartozó irányelvek, protokollok, technológia fejlődését, a jogszabályi keretek változását a gyakorlati oktatással érintettek (tanulók/hallgatók/képzésben résztvevők) életkorát. Fontos, hogy az oktatóknak egyaránt legyen lehetőségük elméleti és gyakorlati tudásuk fejlesztésére.